Vannak, akik még mindig úgy gondolják, hogy az Európai Unió erdőirtásmentes termékekre vonatkozó rendelete (EU Deforestation Regulation) csak a faipari és a mezőgazdasági szereplőket érinti. Ezzel szemben a vállalatok jóval szélesebb körének kell teljesítenie a követelményeket. A 2026. december 30-i határidő közeledtével fontos tisztán látni, hogy kik is az érintettek és milyen felkészülést igényel részükről a megfelelés, ezért Kudari Nórával, ESG szakmai partnerével végigvettük a főbb tudnivalókat.
Miért volt szükség az EUDR bevezetésére?
Az EUDR megalkotása mögött nagyon is kézzelfogható környezeti probléma áll. Az elmúlt három évtizedben ugyanis világszerte több mint 420 millió hektár erdő tűnt el – ez nagyobb, mint az Európai Unió teljes területe. Az erdőirtások közel 90 százaléka mezőgazdasági terjeszkedéshez kapcsolódik: évente mintegy 9 millió hektár erdőt alakítanak át szántóvá vagy legelővé, ami csaknem Magyarország teljes kiterjedésének felel meg. Az Európai Unió célja, hogy az uniós fogyasztás ne ösztönözze ezt a folyamatot, ezért a rendelet előírja, hogy az uniós piacon csak olyan érintett termékek hozhatók forgalomba, amelyek alapanyaga bizonyíthatóan nem olyan területről származik, ahol 2020. december 31. után erdőirtás vagy erdőpusztulás történt.
Kiket érint valójában ez a szabályozás?
Jóval több vállalkozást, mint elsőre gondolnánk. Nemcsak az importőrök tartoznak ide, hanem azok a gyártók, feldolgozók, nagykereskedők, kereskedők és exportőrök is, amelyek fa- és papírtermékekkel, kávéval, kakaóval, pálmaolajjal, szójával, gumival vagy szarvasmarha-alapú termékekkel dolgoznak. Fontos kiemelni, hogy a rendelet nem a vállalatot, hanem a terméket vizsgálja. Ugyanaz a cég tehát az egyik terméke esetében lehet importőr, egy másiknál első piacra hozó, egy harmadiknál pedig kereskedő.
Melyek azok a lépések, amelyeket az érintetteknek mielőbb meg kell tenniük a megfelelés érdekében?
Az első lépés annak felmérése, hogy pontosan mely termékek tartoznak a szabályozás hatálya alá, és a vállalat milyen szerepet tölt be azok forgalmazásában. Ezt követően érdemes áttekinteni a beszállítói láncot, feltérképezni, milyen adatok állnak már rendelkezésre, és hol vannak még hiányosságok. Ha ez megtörtént, kialakítható az a megfelelési folyamat, amely magában foglalja a szükséges információk begyűjtését, a kockázatértékelést, a belső folyamatok kialakítását és – ahol szükséges – az informatikai rendszerek felkészítését is. Mindez azért lényeges, mert a megfelelés végső soron nem egyetlen dokumentum benyújtásáról szól, hanem arról, hogy a vállalat képes legyen igazolni termékei eredetét és az ellátási lánc átláthatóságát.
A megfelelési folyamat egyik kulcseleme a nyomon követhetőség. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A vállalatoknak képesnek kell lenniük arra, hogy minden érintett termék útját egészen az előállítás helyéig visszakövessék. Ennek alapja egy olyan nyilvántartási rendszer, amely biztosítja, hogy a termék eredete és az ahhoz kapcsolódó információk az ellátási lánc minden pontján egyértelműen igazolhatók legyenek.
A folyamat azzal kezdődik, hogy az a gazdasági szereplő, aki elsőként hozza forgalomba az adott terméket az Európai Unió piacán, benyújtja a kellő gondossági nyilatkozatot (Due Diligence Statement – DDS) az uniós információs rendszerbe. A nyilatkozat részeként meg kell adnia a termék előállítási helyére vonatkozó geolokációs adatokat, amelyek alapján igazolható, hogy az alapanyag nem olyan területről származik, ahol 2020. december 31. után erdőirtás vagy erdőpusztulás történt.
A DDS-szám végigkíséri a terméket az ellátási láncban. Az első piacra hozó vállalkozásnak tovább kell azt adnia a következő gazdasági szereplőnek, aki erre hivatkozva tudja teljesíteni saját kötelezettségeit. Ha például egy parkettagyártó cég rendelkezik egy DDS-számmal, arra a nagykereskedőnek, majd később a kiskereskedőnek is hivatkoznia kell. A különböző eredetű termékeket úgy kell kezelni, raktározni és nyilvántartani, hogy azok ne keveredjenek egymással, és minden esetben egyértelműen igazolható legyen, melyik tétel melyik DDS-számhoz tartozik. Ez sok vállalatnál új raktározási, nyilvántartási és informatikai megoldások kialakítását is szükségessé teheti.
Milyen határidőkre kell figyelniük a cégeknek, és mi a megfelelés valódi tétje?
Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy az EUDR nem csupán egy újabb jogszabályi kötelezettség. Ha ugyanis egy vállalat nem tudja igazolni, hogy érintett termékei megfelelnek az EUDR előírásainak, akkor azokat nem hozhatja forgalomba az uniós piacon, illetve nem exportálhatja az EU-ból. Éppen ezért a felkészülés nem pusztán megfelelési feladat, hanem az üzletmenet folytonosságának, a beszállítói kapcsolatok fenntartásának és a piaci működésnek is alapvető feltétele.
