A p2m irodavezetője vagy, de emellett projektekben is találkozhatunk a neveddel. Milyen szakterületeken vagy otthon?

Az elsődleges valóban az irodavezetés, a back office teljes körű ellátása. Az adminisztráció pedig érint egy további területet: mivel ügyfelekkel dolgozunk, a munkánk együtt jár egy sor GDPR- kötelezettséggel. Az idei évben ráadásul új kihívás a felnőttképzési törvénnyel kapcsolatos érintettségünk is, ami további dokumentációs feladatokat hozott. Ezekbe mind bele kellett ásni magam, utánajárni, hogy milyen előírások vonatkoznak ránk és megtanulni a napi szintű, gyakorlati teendőket. Sok helyről hallom, hogy elvesznek a feladatok erdejében, de én tulajdonképpen szeretem az ilyen kihívásokat. Fontos, hogy tudjam, képben vagyok minden szükséges infóval. Ezért elvégeztem egy DPO, vagyis adatvédelmi tisztviselő képzést is, és megszereztem a tanúsítványt. Ez nemcsak az irodavezetésben jön jól, hanem projektszinten is. Így találkozhattok a nevemmel egyes munkák kapcsán, mert most már tudok segíteni az ügyfeleknek is, persze a tanácsadó iránymutatása mellett.  GDPR-ban szeretnék még fejlődni, de ez most rengeteg idő lenne.

Sokan mondják, hogy „jaj, csak irodában ne kelljen ülni!”, te viszont éppen ebben találtad meg a saját közegedet. Mikor jött a felismerés, hogy ez a terület érdekel?

Gyakorlatilag 16 évesen kezdődött, amikor nyári diákmunkaként egy irodában dolgoztam, és mivel jó élményeket szereztem, azóta is elkísér. Ennek most már több, mint 20 éve. Közben csak annyi időre került egy kicsit háttérbe az életemben, amíg főállású egyetemi tanársegédként dolgoztam, mivel itt az oktatói tevékenységem volt a leghangsúlyosabb. Ezt 4 éve hagytam abba, és azóta is back office tevékenységgel foglalkozom az időm legjelentősebb részében. Bevált, ezért nem is kerestem más típusú munkát.

A GDPR, mint kapcsolódó szakterület, tavaly talált rám. A p2m-nél mindig adott a lehetőség, hogy továbbképezzük magunkat. Első körben a DPO tanúsítványt szereztem meg, mert ezt máris tudtam hasznosítani az irodai témáknál, most pedig már – ahogy az előbb mondtam - az ügyfeleknek is segítek.

Milyen korábbi munkáidból hozol még tapasztalatot, tudást a mostani feladatkörödhöz?

A p2m előtt egy IT-s tréningekkel és agilis tanácsadással foglalkozó cégnél dolgoztam irodavezető helyettesként. A szervezet piacvezető volt a saját területén, az iroda 20-30 ember munkáját támogatta, Közép-Kelet-Európa-szerte szerveztünk tréningeket. Ez a szerteágazó munka rengeteg adminisztratív feladattal járt, nagyon sokat tanultam belőle, ezért ezt tartom igazán releváns tapasztalatnak.

Milyen képességeidet tartod a szakmai specialitásodnak, saját szupererődnek?

A kutatói szemlélet igazi specialitásom. Ahogy a törvényi előírásokkal kapcsolatban meséltem, nem nehézségnek élem meg, ha egy információ begyűjtése több utánajárást igényel. Szeretem úgy megérteni a dolgokat, hogy teljesen átlátom. Nekem fontos ez, bár kétségkívül időigényes. Mindezzel összefügg a rendszerszintű látásmód, az odafigyelés a részletekre és az összefüggések meglátása. Talán még a precizitást mondanám. Bosszant, ha az adminisztrációban hibát vétek, ezért mindent többször is ellenőrzök. Ezek után – gondolom – nem mondtam annyira meglepőt.

Tényleg nem, és az ennyire alapos munka mindig meg is hozza az eredményét. Milyen sikerekre vagy a legbüszkébb a szakmádban és az életedben?

Legbüszkébb a mai napig arra vagyok, hogy egyetemi oktatóként vezettem TDK dolgozatokat és minden hallgatóm hozott el helyezést. Olyan is volt, aki első lett – ez főleg nagy eredmény és hatalmas öröm. Nagyon sokféle témakörben születtek dolgozatok a társadalomtudományok területéről - például néptánc, nemzetközi szervezetek, európai kulturális főváros projektek, nemzetközi kapcsolatok. Az egész folyamat menedzsmentjében segítettem a hallgatóknak, kutatási módszertanban, szakirodalom keresésben. Még Pestre is eljöttem keresni és küldtem nekik, mert Kolozsváron nem volt annyi elérhető szakirodalom. Sokféle kéréssel fordultak hozzám. A prezentációt is elpróbáltuk együtt, teszteltem őket és igyekeztem jó tanácsokat adni. Mivel ennyire benne voltam a munkájukban, az eredmény közös siker volt.

Az egyéni sikerem pedig, hogy a saját Academic Coaching vállalkozásomat elindítottam. Egyetemi hallgatóknak nyújtok segítséget, hogy a lehető leghatékonyabban töltsék el a felsőoktatásban az éveiket. A p2m vezetői ebben is támogattak mentorként.

Ha az említettek mellé választhatnál még extra képességet az eszköztáradba, mi lenne az?

Nagyon jó lenne egyszerre több dologgal foglalkozni, anélkül, hogy bármit elvétenék. Hibamentes multitasking – amivel még gyorsabban tudnék haladni és nagy segítség lenne az aprólékos, odafigyelős feladatoknál. Meg néha egy kicsit jobban kellene csapkodni az asztalt, úgyhogy önérvényesítésben is fejlődnék.

Mesélj nekünk egy érdekességet magadról, amit talán nem is gondolnánk!

Több mint tíz éve kapcsolatban vagyok a Doktoranduszok Szövetségével. Egy teljes évig elnökségi tag voltam, egyedüli nőként és egyedüli határon túliként. Annak idején úgy éreztem, meg kellett harcolnom azért, hogy elfogadtassam magam, de pár hónap után már előre kikérték a véleményemet. Ez az egy év nagyon komoly nyomot hagyott a személyiségfejlődésemben. Mind a mai napig tartom a kapcsolatot a hét munkatársammal, mert időközben barátsággá értek a munkakapcsolatok. Évente találkozunk is pár alkalommal. A Szövetségnek köszönhetően azon kevesek közé tartozom, akik majdnem az összes hazai egyetemen jártak. Ráadásul nemcsak meglátogattam az intézményeket, de arra is lehetőségem nyílt, hogy előadást tartsak egy-egy konferencián. Általában oktatóként jelentem meg, friss információkat osztottam meg a kutatásaimból, például a Bolognai folyamat felsőoktatásra tett hatásáról, illetve a civil szervezetek működéséről Erdélyben és a Felvidéken. Az egyetemi oktatást nagyon megszerettem, amit egyáltalán nem gondoltam volna korábban. Azt hittem, legalább 20 év tapasztalatom lesz, mire bele merek majd vágni.

Ilyen érdekesség lehet még, hogy egy évig Szlovákiában, Pozsonyban éltem. A doktori kutatásom terepmunkáját végezve a Fórum Társadalomtudományi Kutatóintézetben dolgoztam.

A munka után evezzünk pihenősebb vizekre! Milyen számodra az ideális hétvégi program?

Szombat délelőtt lehetőleg ne történjen semmi más, csak a reggeli kávé és beszélgetés! A családtagjaimmal két országban, 3, néha 4 különböző településen élünk és hetente kétszer tartunk Family Skype-ot. Ha ez szombat délelőttre esik, az még pont belefér. Ezután már szívesen útra kelek, ideálisan egy addig ismeretlen helyre, ahol jöhet aktív vagy passzív pihenés, a környék felfedezése, strand, kirándulás. Hazatérés után a vasárnap már legyen a pihenésé, maximum egy sétával. Néha belefér hétvégén egy buli is, de muszáj, hogy utána kialudjam magam.

Az ismeretlen hely felfedezését említetted. Melyik a legemlékezetesebb, ahol jártál és mi az elsőszámú bakancslistás úticélod?

Barcelona kulturálisan és gasztronómiai szempontból is abszolút kedvenc. Az egész közeget, az életmódot, az épületeket is nagyon szeretjük. Terveztük is a párommal, hogy egy pár évig élünk majd ott. Hogy ez reálisan mikor lehet, az elég bizonytalan a világ jelenlegi helyzetében, így egyelőre félretettük. Madridot hasonló okokból zártam a szívembe. Életem egyik eufórikus élménye volt az El Prado múzeum az ott kiállított klasszikus festményekkel. Felemelő érzés belegondolni, hogy ezek a képek többszáz éve ott vannak ugyanabban a fantasztikus minőségben és elképesztő kulturális örökséget teremtettek. Korábban nem voltam ennyire oda a festészetért és szobrászatért, itt szerettem bele.

A bakancslistás célpontom pedig New York. Itt nem is tudnék kiemelni helyszíneket. Az egész miliőre nagyon kíváncsi vagyok.

Amikor arra gondolsz, hogy tökéletes vacsora, az melyik nemzet konyhája, milyen fogás legyen?

Az előbbi válaszaimból már következik, hogy a spanyol vagy katalán konyha. Valamilyen édes borral, a fő fogás pedig szinte mindegy is, de a desszert legyen flan vagy catalan creme. Budapesten is vannak spanyol éttermek és időként felkeressük őket, hogy ilyen formában egy kicsit visszahozzuk az érzést.

Ha már különleges dolgokról beszélünk, mi volt a legjobb meglepetés, amit kaptál?

A párommal régóta vagyunk együtt és fontosnak tartjuk, hogy megőrizzük a randizás hagyományát. Kitaláltuk erre a kvízrandik rendszerét, ami azt jelenti, hogy az egyikünk választ egy helyet és feladvány formájában osztja meg a másik féllel. Akkor mehetünk el, ha a meghívott kitalálja. Ha nagyon nem megy, akkor a szabály értelmében nem árulhatjuk el, mi a hely neve, de ráutaló, rávezető kérdésekkel irányíthatjuk a kitalálást. Az már önmagában egy meglepetés, amikor sikerült megfejtem a feladványt. Így máris van sikerélmény.

Hogy állsz a filmekkel? Van kedvenced, amit többször is megnéztél?

A filmek szeretete régóta velem van, több kedvencet tudnék mondani. Ezek elsősorban európai művészfilmek, illetve olyan alkotások, amelyek kapcsolatban állnak a Dogma’95 mozgalommal. Az első ilyen a Trainspotting című film volt. Legalább három hétig a hatása alatt voltam. Azóta láttam egyszer színpadon is, Kolozsváron, az egyik stúdiószínház rendezésében. Aztán ott van még a Táncos a sötétben, vagy a Dogville.  A rendezőjük a dán Lars von Trier. Nehéz filmek, amelyek súlyos, ha nem lehetetlen etikai döntésekről, kilátástalan élethelyzetekről szólnak. Tudom, azt fogod kérdezni, vajon miért szeretem ezeket? Azért, mert bele tudom képzelni magam a főszereplők helyébe, és át tudom érezni, hogy mennyire nyomasztó lehet a döntéseket meghozni, és ezzel együtt élni. A magyar filmek közül a Kontroll és a Fehér tenyér nagy kedvenceim, mert mindennapi valóságokat mutatnak be.

Könyvek közül melyik fogott meg ennyire a mondanivalójával?

Harmadikos koromban olvastam ki az Egri csillagokat. Pár évvel korábban, mint ahogy kötelező lett volna. Tinédzser koromban pedig Alexandre Dumas regényét, a Monte Christo grófját találtam meg magamnak. Mindkettőt többször is elolvastam. Számomra mindkét történet fő üzenete, hogy az életünk során különböző nehéz helyzetekbe kerülünk, de ha ügyesek vagyunk, kitartóak, és persze van egy kis szerencsénk is, akkor mindig van kiút. Érdemes odafigyelni, hogy kivel hogyan bánunk, mert nem tudjuk, hogy mikor találkozunk újra, és akkor ki milyen élethelyzetben lesz. Arisztotelész Politikája jut még eszembe meghatározó könyvélményként, minden szavát ittam.

Van olyan mondás, szlogen vagy idézet, amelyet a sajátodnak érzel, mert nagyon kifejez téged?

A liberalizmus egyik leggyakrabban használt elve, Live and let live, vagyis „Élni és élni hagyni” - ez számomra egy fontos alapelv.

Visszatérve a mindennapokba, mondj három dolgot, ami nélkülözhetetlen számodra, hogy a munka jól menjen!

Kávé reggel és délben, lehetőleg laktózmentes tejből készült habbal. A második a jó wifi kapcsolat. A csend-napfény-nyugalom a harmadik.

Ha most azt mondom, hogy lehet egy kívánságod, mi lenne az?

Azt kívánnám, hogy tudjak teleportálni. Ezzel sok-sok utazási időt megspórolnék magamnak és a mindenféle adminisztratív kellemetlenséget is megúsznám. Ráadásul nem kellene sokat várnom, hogy találkozzak a távol élő családtagjaimmal.